Sógor Zsuzsa: Zsibbadás

milyen kíméletlenül távolodnak lépteid
milyen kérlelhetetlenül fakulnak képeid
mint oszlik árnyékod kontúrja
milyen kín kutatni karcos lemezen
halkuló hangodban a selymet
milyen fájó tudni hogy ujjlenyomatod
idegen bolygó porában hagyod
milyen fenyegető amint vérpiros
hajszálereid fehérülnek mint a hó
tudatodban kong a realitás
első a hatás
ezt követi az ellenhatás
addig
nincs
más
csak
zsibbadás