Arany Tóth Katalin: Konzultáció

Zörgő celofán
tartja bűneiteket,
átlátszó falak
fognak álmokat.

Megfojtanátok
az érinthetetlen kínt.
Lélegző sebek
gennyesítenek

minden ünnepet.
Elloptátok az időt.
Fakó színeken,
beteg szíveken

futnak az évek.
Paragrafusok nyomán
törvénybe oson
a gúnyos mosoly.

Etalonba bújt,
tömény arrogancia.
Ezzé lettetek.
Lelkiismeret?

Avítt fogalom.
Kidobott ígéretek
nyögnek a dudván.
Látszattanulmány.

Átok ül minden
hazug pillanat nyakán.
Kényes kedvetek
elrendeltetett.

Bennünk szítotok
vértelen háborúkat.
Gyilkos gyűlölet
a friss látlelet.

Felbujtó erő
tár ki szégyenkapukat.
Önző lépteken
sír az értelem.

Tűréshatáron
túl tüntetnek életek
– nektek csőcselék –,
s kiáltják: elég!

S a tömeg? Kivár.
"Nem lát, nem hall, nem beszél."
Némák csöndje ez.
Rétegelt lemez.

S a nagy kövek, mint
alvó vulkán haragján
izzó tenyerek...
Hazám! Féltelek.