Szenyán Zoltán: egyet

sikertelen volt
minden próbálkozás,
betűkből összekalapált írás,
közhelyek, üres, semmit
mondó szavak,
szavak,
szavak...
rozsdás lakat
lakat a gondolaton,
belvárosi omladozó falon,
vélt tehetségtől, oltári nagy pofon,
- egyre mélyülő ránc a homlokon,
ahogy törőd,
gyötrőd ,
gyötrőd egyre magad,
legalább egyetlen magvas gondolat,
egy - ami többet mond minden
felvillanó, feledhető szónál,
magadban lógatott törött
lábbal, féllel
szárnyal...
levágott füllel hallgatod a semmit,
kéne már, kéne valamit tenni,
haszontalan helyett,
hasznosat,
- egyet

egyetlen egy,
könnyedén kipréselt kincset,
nem gyémánt, feketeszén,
- vagy csak a nincset,
nincset,
nincset...

többi...
ki az aki kérdi,
mégis, mindez, kit érdekel;
válasz is van, némább mint a csend,
valami ott, ott a távolban reccsent,
utolsó szép gondolat,
az is szó nélkül,
szó nélkül
ment el.