Kalász István: Eszkatológikus napok

I.
Hamis ágnak görcsén
ülsz álmodban,
kelned kell,
nézz tévét, hallgass rádiót, riadót
mondanak a hírekben
száraz hangon:
tankok, döntött házak
között aszfalton fekvő öregek,
koszos csecsemők karon, égett kabátok,
betört ablakok,
falba szakadt vízvezeték…
… mindez öntse beléd azt,
hogy üvölts a tévé előtt: Nem szabad aludni!
Állni kell a fotelen, rázni az öklödnyi távirányítót,
üvölteni magas felbontásban, hogy segítsék fel
azt az embert arról a kőről, amibe nem véstek bíztató
szavakat.
Az utcakő hideg, sáros, véres,
tépett. Menj közelebb a képhez,
a jajgató gyereket simogasd, és ha
párna, papucs, kávétejszín után, ébredsz valóban,
vedd magadra inged,
dőlj homlokkal az előszobafalnak,
zihálj, nyögj, zsebedbe tegyél követ,
hogy azt vágd odakint
a fogaskerekek közé.
Ez a dolgod.
II.
Éjjel a fény kimegy, nappal jön vissza, közte
az ablaktábla, amire írhatnál, de nem
szántod ujjaddal a finom port, mert emberi lehet,
a telepen túl, a temető sarkában térdel a hamuüzem,
haj, bőr, fogkorona olvad izzó rácsra,
rossz kulcs, csont esik vödörbe,
a füst igen, de a por nem jut fel
az égbe. Ezt ne feledd.
Az ablak alatt Isten fáradt sörrel a padon,
az aluljáróból kiáltás, majd elnyúló csönd,
galamb száll a körberakott gyepre,
suhogást hoz a beköszönő sötétbe.
Állsz, előtted üveg, már benned a por,
a szíved, a véred viszi vissza a tüdőbe, ráncaid mélyére.
Mögötted konyha, őszülő hajjal a szerelem,
kockás abrosz, kártya, keversz,
osztasz, szerelmed emel tétet,
és közben költőt idéztek.
Azt se feledd: rossz jel a világnak, ha
ugyanazt ugyanúgy értitek.
Korom sötét odakint, ablakot nyitsz,
menjen ki a fény kicsit,
másszon a szemközti falra,
hunyorogjon, hajtsa maga előtt
az árnyékot, járjon a házak között
és hajnalban az üvegre
vastagodott poron át
visszataláljon, reméled,
a fény nem felejt el téged.

szozattv


szozat a tiszta hang Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT vers2020a Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf