Diószegi Szabó Pál: Ének böjtre
–Balogh Elemér
professzornak
Nem látni a hosszát-végét,
hó nélkül a Tél szépségét…
Nappal szél jár, este tombol,
kandallóban láng dorombol.
Elemér, Elemér?
Jön a tavasz? Megy a tél?
Ma az ember modern „fákat”,
csak villanykarókat láthat.
Felkapcsolni, hogy lehetne?
Fényt fakaszt majd kint az este.
Elemér, Elemér.
Jön a tavasz? Megy a tél?
Rügy, ha pattan, becsukódik,
ki reményt vár, még csalódik
és macska nélkül mennyit ér,
ha elbújik a kis egér?
Elemér, Elemér.
Jön a tavasz? Megy a tél?
Mint a pestis, jön a járvány,
korunk képe koronáján,
mint egy Villon-balladába’,
eltáncolunk a halálba?
Elemér, Elemér.
Jön a tavasz? Megy a tél?
Tél királynőt lángra vetnénk,
mint boszorkányt megégetnénk;
s dobjuk, mikor abbahagyja,
uralmát egy szökőnapba!
Elemér, Elemér;
jön a tavasz, megy a tél…
A harsonák értünk szólnak?
Fejünkre már hamut szórnak;
s farsang múltán Kaszás „papja”
hónap végét learatja!
Elemér, Elemér!
Jön a tavasz, megy a tél.