Négyesy Irén: Szentjánosbogarak

Szememben lobbannak pici csillagok,
betöltik a nyári éjszakát,
a levegőt, a bokrokat
a fénylő, kihunyó és újralobbanó
szentjánosbogarak.
Ki látott ilyen csodát!
Ahogy a kertbe kilépek,
szinte én is közöttük fénylek,
száz és száz millió és millió
szinte mindegyiket
megfogni volna jó,
s megcsókolni parázsló lelküket,
s aztán, hadd repüljenek!
Gyújtsanak reményt, tüzet
a félelmetes mindennap felett,
gyújtsanak tiszta Fényt,
mely a földről már-már kiveszett.
Égessétek el magatokat,
mutassatok az embereknek utat,
ti fénylő szentjánosbogarak!

1981