Flórián Tibor: Fűszálnyi csend
Gyökereimet már nem tépheti ki senki,
benne élek a tájban,
- és színei, formái bennem élnek, -
illata pórusaimon áramlik át,
törvényei szerint növekszem,
úgy ahogy növekednek
s meghajolnak a szélben a fák,
ahogy hegyekké tömörülnek,
s egyre följebb kúsznak
a dombok,
ahogy fészkéből kiröppen
s ég felé száll
a madár,
ahogy a tücsök
délutáni, halk pengetése
kórussá nő az éjben,
ahogy hallgat bennem
a fűszálnyi csend,
s holnap
eláraszt engem.
1974