Vámos Hang György: A magányról
ha magamban nem lakom,
ha lelkem nem otthonom,
ha úgy les rám a világ,
mint a kíváncsiság
a betört ablakon.
ha már a semmitől is félek,
ha nem jön szememre álom
-- nem is vagyok, nem is élek:
magamat csak kitalálom!
ha szétgurul minden,
ha elomlik, amiben hittem,
-- hogy lehessen szeretnem,
ha úgy függök itt kereszten,
hogy bennem
nem fogódzik Isten?!