Sipos Domokos: Két tűz között

Tanyánk
Széljárta, puszta szirt.
Állunk
A csúcson viharba, napba nézve,
Kitárjuk keblünk,
Hogy a föld minden zendülése
Mi egyik pólustól a másik pólusig
Az embereken átreng,
Fájó szívünkön megszűrve,
Érjen téged: Erdély!

A szirt alatt, a szirt körül,
Dús földeken, szép házakban
A sok-sok ember ránktekint
És szórja ránk szavának nyilait.
Az öregek régi buzogánya
És ifjak fürge kelevéze
Süvítve éri meztelen mellünk.

És harsan a kiáltás innen és onnan:
Mit akarnak e furcsa katonák?!
Kinek a posztját állják e rideg tetőn?
Kinek nevében mondják az imát,
Hogy tied a dicsőség és az ország?!
S mi állunk!
A viharvert tetőn
Állunk!
És vérző szívünk az égre tartjuk,
Hadd lássa idegen és testvér:
Nekünk Erdély.
Erdély a hazánk!