Szlávics Noémi: /Az árulás, írod.../

Az árulás - írod
"Véres padlójú műt/őt/ermed közepén"
Aztán már csak a könnyek
Kezedből kifordul szikéd
Az Úr is félrenéz
Húszvattos wolframszál remeg
Alagsori ajtód ríkatja a szél
Fejedben könyvlapok peregnek
A hideg linóleumon kersztülfut egy árva patkány
Vele maradnál a félhomályban
Immár kitanultad a patológiát