Fülöp Kálmán: Megküzdünk
Visszatért régi kedvem,
úgy érzem újra én vagyok-
nyílnak az orgonák a kerben,
s elbüvölnek az illatok-
minden nap jönnek szélfúvások,
madarak röptén új tavasz.
felhőket cibálnak az álmok,
s a napfény mint csintalan kamasz,
néz át a kerten,s szomszédom
mosolyogva int-
csillogó bort tőlt poharába,
átnyújtja s huncutúl kacsint-
egy-két korty,mélyül a barátság-
holnap én várom a pohárral,
nincs félelem,de folytatás van,
megküzdünk a virusos világgal.