Bogdán Mária: Bíborhajnal

Ma reggel lilában kelt a Nap,
még sosem láttam ilyen szépet,
hálóruhája ráncait durcás szél húzkodta,
s kihűlt kémények mögé bújt a lényeg.
Takargatta szemérmét álmos-pajkosan,
kócos haját felhők simították,
baglyok pletykáltak a nyárfán, de
nem tudja senki: múlt éjjel hol járt?
Vajon mitől csillog olyan nagyon
boldog-bíbor színben?
Nem tud erre választ,
talán csak az Isten,
hiszen az ő házában öltözött,
mielőtt felbukkant végre
a templomtorony mögött.