Rajki Rita: Lámpások a fűben

Velem nyílt lapokkal játszik már az élet.
Ezėrt látom mindig a botor szenvedőket.
Arcuk sápadt, az igaztól félnek,
lelkük üres, csak testükben serények.

Velem nyíltan játszott a teremtő,
Mikor fájt is, tudtam miért meddő
minden ember aki nem őszinte
magából indulva, föld körül keringve.

Most már csendben élek, vigyázok a fényre,
lámpásokat gyújtok az utak menti fűbe,
csak az az ember lássa, aki belül éled,
magamköré gyűjtöm aki igaz lélek.