Paál Marcell Hesperus: Májá

.
Viasz lesz a fényből. Csúszós,
megolvadt levegő. A test mélyébe
kúszik, zsírfoltos merevséggel
borítja a szívet.
Árnyékok hámlanak a falakról,
bizonytalan lélegzetvételek
közé ékelődik a gyötrő gondolat:
semmi sem múlik el,
csak kiábrándul innen-onnan.
.
Ahogy átszédelegsz alattomos
társasjátékok szabályrendszerén,
úgy égeti beléd a tapasztalás
stigmáit az idő.
Már érzékelni sem akarsz,
de szemedbe csorog a viaszos fény,
átjárnak az ingatag árnyak,
és visszahúznak a létezésbe.
.
Várnak még rád élhető káprázatok.