Irlanda Máté: Mindigse
1.
Nem emlékszem az elsőre
nem égett belém, az
azt sem tudom mikor,
neked se rémlik,
amire én sem emlékszem,
olvasás nélkül vissza a feladónak,
nevezés nélkül nyert verseny.
Önmagába omló magabiztosság.
Visszarettentő viszonzás.
A jelentéktelen pillanat közös felejtése a miénk, csak
nehogy hibás premisszákból
vonj le téves következtetést.
Én rendben vagyok,
én nem gondolok rád állandóan,
én nem állandóan gondolok rád,
én állandóan rád nemgondolok.
És egyáltalán nem is gondolok rád.
És te? Veled sincs semmi sem?
2.
Ma nem jutottál eszembe,
ahogy egyébként is mindig sosem.
Közös félrenézésünktől
felrebbent madár kacajod
sem pihent meg mosolyod ívén,
nem telt meg a szemed színével,
amire sem emlékszem én úgyse,
hogyan is juthattál volna,
hátnemis
jutottálmaeszembeegyáltalán!
3.
Ma sem gondoltam értelmetlenséget
a nélküled mögé. Nem vesztették
el hiányodtól jelentésüket a szavak.
Minek a hiánya?
Minek a jelentés?
Minek az én,
minek a te,
mi? mi. mi!
Minek küldeném,
nem is hívtalak.
Ma sem gondoltam.
Páratlan barkochba
Holnap se vártalak.
MindigSosem
4.
Ez meg már nem is neked szól,
(a hiány sem)
lesz ez
még inkább
így se
és még inkább így.