Czipott György: Világtúltulipán

csak csontsovány
emlékek dideregnek
beláthatlan égben;
elpárállt gondolat
sűrűdik csillagokká
s köztük oly silánnyá
szükségell teremtés.

(erjedt dögkutak
kifordulni vágynak,
szenny és genny
között csupahétfősen
mállik héthatár)

búcsús kótyavetyéről
meddig rejthető vissza
szív bordakosárba?
meddig zengeti még
ősten dalait
hold hegedőse?

emlékek dideregnek
csontsovány égben.
világfa ágain
szenttéavult varjak
próbálnak kellőbb igéket,
míg eszméktől részegült
szeráfok mennyugaron
alakit gyakorolnak.

vilgtúlnan feszül
gyilokkereszt árnya.