Barna Zsolt: Angyal melletted
Magányos nélküle. Egy padra ülsz.
Az idő fogy, eltelik. De te csak hevülsz.
Szerelemben bolond, ki elveszti az eszét.
Újraélve, félelmedben mantrázol egy mesét:
Ahogy eljutsz mennyből a pokolba:
halottak zúzzák a szívedet sikoltva.
Földöntúli zene ez. A hő kibírhatatlan.
Jajveszéktől hangos a fekete katlan.
Valaki mellkasodra lép, tiporja kacagva,
egy démon a karmaival ízekre szaggatja.
Adnád te a lelked, legyen végre vége!!!
Mocsárból bűzt lehel a valóság lidérce.
Halálos szerelmed soha el nem múlhat,
míg szemeid tükrében vad háborúk dúlnak.
Elvettek már mindent: csak így menekülhetsz!!!
A semmivel (mindennel) a mennyekbe kerülhetsz.
Halottnak hitt(etett) szerelmed feltámad,
s te kihúzod a földből a saját fejfádat.
Válladra veszed -hisz tiéd- saját keresztedet,
többé nem akarod már, amit nem lehet.
Leülsz egy kis padra, lelked nyugovóra tér:
Angyal melletted, kicsinyég válladhoz ér.