Gaál Áron: Kell, hogy szeresd…!

„mert álmaiban megjelent
emberi formában a csend”
József Attila

Kell, hogy szeresd a versemet,
úgy szeresd, mint engemet,
mint bennem szerelmedet,
ölelésed létemet,
mint létemben, a lelkedet!

Kell, hogy szeresd a szavaim,
szavaiddal, hogy beborítsd,
szavaid közé szorítsd,
nyelveddel megmámorítsd,
ajkaiddal bátorítsd,
nem baj, ha elkárhozik!

Kell, hogy szeresd a könnyeim,
virágaid megöntözik,
nyakadat körbe gyöngyözik,
bennük a tenger csöppjei,
a Mindenség, mély csöndjei!

Kell, hogy szeresd a csöndjeim,
benne hallgatnak csöndjeid,
benne alusznak álmaid,
valósulnak meg vágyaid,
ki, belőlük görgeti
neked a verset itt, a rím!