Sógor Zsuzsanna: Akkortól
– Didó karthágói királynő emlékének –
akkortól sokáig nem ment ki a partra
belül mégsem látott mást
csak a távolodó hajót
őt vitte magával
akit megkapott
de meg nem tarthatott
kit felmutatott a sors
hogy elvehesse
most valami por fedte a fényeket
valami mindenben elfedte a lényeget
hiábavalóság hálójában vergődött a mozdulat
szíve üres termeiben kóborolt a szeretet
kihullott a nap ölelő karjából valami ismeretlen létbe
csak zuhant mint életunt csillag a tenger éhes vizébe