Mécs László: Egymáshoz

Érted menni,vagy Hozzád,
Elém jönni, s nem tovább,
Mert maradunk, s leszünk,
Már vagyunk, csak megyünk
éppen együtt, s veszünk
levegőt, s életet belőlünk,
mert más nem ad nekünk?
Magunkra nem vagyunk.
Nem hagyunk hátra szót,
Kimondatlan kimondhatót,
Míg fájjuk a valót, a jövőt
féljük-e?
Vegyünk, veszünk erőt
Én Tőled, tőlem Te.
Bajok! Gyerünk szőnyegre!
Nem alá, rejtve, elsöpörve!
Gyertek levegőre, előre!
Támasztunk vihart, ha kell,
Álljon elé mind, ki mer!
Mert magunkban hiszünk,
Magunkkal kételyt nem viszünk.
Fölös teher !
Ne bánkódj Kedves!
A jövő nem terhes, a múlt az,
A kor, s lelkiismeret.
De tudd, tiszta Vagy, meglehet
nehéz, s nem érzed néha úgy,
Szerelmed, s enyém csakúgy
elég, a múlt megfakult.
A fény Te vagy, ne hagyd Magad!
Engem sem Édes!
Együtt mindenre képes
leszünk!