Kolev András: Műtét után
Hideg homályban félvak ablak,
üres szemekben pisla láng.
Sebzett kézzel kimért szavaknak
halandók ajkán csendje ráng.
Csontok között időz a lélek,
mint börtönében méla rab.
A test : kegyelmes pengeélek
mentette fércelt húsdarab.
Az elnyűtt szív dadogva dobban,
a sóhajokban rettenet.
Remény kering az oldatokban,
és Isten áll az ágy felett.