Dóczi Székely Gábor: SZÓZACC?

Pótléknak lendületlenül,
De híve vagy, magyar.
Bölcsőd az inkubátor, vagy
Abortusz karma mar.

A nagy világ ma nagy tanya.
Hely mindenütt s minek!
Oázis kell, hol nincs hideg,
És jó szerencse, némi net.

A vér vízzé vált s elfolyik.
Múltat nem építsz s jövőt se.
Mellőzöd, aki a tiéd.
Nihil se köszöntse.

Honért küzdeni, ne bomolj!
Szentként vagy pogányként
Naponta tékozoltuk el.
Füstöljünk inkább ként.

S ne vedd, hogy ünneprontás ez:
Szabadság zászlai?
Minden zsarnokot megtűrtünk,
S itt van száz, mai!

Az igaz, szálig elpusztult.
Pár név s a bújdosók?
Mindegyre a jobbra vártak,
S más nem, új csak a bók.

A viszály van. Fürdőzik ön-
Maga tengerében.
Elfogyunk kívül és belül.
Mert se tölgy, se ében.

Nagy Világ! Hozzád? Ugyan!
Kifordult vagy s kurva.
Neked mi sose kellettünk,
Más anyagból gyúrva.

A számítás és a haszon
A két fő hatalom.
Hogy megszakadna szív s kebel?
Izmom ráng, arc-szlalom.

Turáni átok, párizsi?
Nekünk ez adatott.
Elhittük és ezért hatott!
Nekünk osztott tarokk.

Az erő, hiszen csak az győz.
Igazság, bölcsesség
Kinél-kinél oly mást jelent.
Nézz föl: földes az ég!

Az ima meg korszerűtlen.
A homo-centrikus
Világkép hova vezet mondd?
Kalokagathon: kuss!

Híven és rendületlenül
Mélyben vagy magosban
Tömegben, elitben...benned:
Elhal a mag sorban.

Pótléknak lendületlenül,
De híve vagy, magyar.
Zörgetsz, hol nem nyílik s kezed
Csak rossz helyen kapar.

A nagy világ ma nagy tanya.
Hely mindenütt s minek!
Megtérni kellene...  HAZA!
S nem kerül rád zsineg.