Kapui Ágota: Ahol a feldobott kő
Ahol a feldobott kő földet ér
visszahullnék legvégül oda
a selymes porba mezítlábas sárba
a málnabokrok s körtefák alá
a kékszőlőtől illatos lugasba
mint verandánkon álldogáló árnyék
a perzsaszőnyeg rojtjai alá
az elfelejtett tiszta gyermekkorba
az andalító édes anyaölbe
a húsból-vérből való szeretetbe
a bölcsőt rázó, paskoló karokba
a térdsebeknek fájó panaszába
a horzsolások sziszegő jajába
a papsajt ízű határtalan rétre
sárkányt tűzni szálló szél hajába
beledugni elcsent boldogságunk
titkot rejtő köténykénk zsebébe.