Vámos Hang György: Hidra

nem ünnep.
-- nincs is tolongás.
a rózsa-szájú hajnal bolondkás’
részegség után
elcsavargott bennem Budán,
míg én Pestre mentem.
történt, ami történt.
úgy érzem, azt hiszem
-- magamra leltem.
a Margit-hídról néztem
a vízen, a lelkem, a tört fényt…
csak kicsit maradtam.
míg e képből holdat haraptam
s bár láttam, hogy alattam
egy holt világ tüze ragyog vissza
s a hegyek alá gyűrődik a város.
a képlet immár tiszta:
-- vagyok!
nem hülye,
-- magányos.