Székely Máté László: Út

Dobókocka pöttyök nélkül.
Pengéjét vesztette kés.
Ki maradhat talpon végül?
Csupasz csont a feledés.
Magvam szétszórtam a porban.
Hazug vágy vagy, semmi más.
Harminc ezüstpénzért szóltam.
Elfogyott az áldomás.
Feltörekvő árnyékember.
Mennyi kell, hogy jobban élj?
Ne rám sandíts görbe szemmel,
önmagad vagy nagy veszély.
Kettévágott kenderhurok.
Hajókötélen a tű.
Legyünk áldott magzatburok,
nagyregényben egy betű.
Legyünk feláldozott jelen.
Kapcsok gyűrött lapokon.
Kiforgatott történelem,
elhanyagolt vérrokon.
Legyünk, aki nincsen soha.
Atomokban nyers erő.
Kedves szavú, szép mostoha,
ronggyá mosott keszkenő.
Voltunk sárba ásott verem.
Elrozsdásodott kerék.
Borospince szőlőhegyen,
paprikában töltelék.
Voltunk szekér, voltunk hintó.
Kalitkában papagáj.
Zsarátnokként fel-felizzó
betartatlan jogszabály.
Ki ítél, ha nem lesz bírád?
Ki fest újabb mintákat?
Visszahulló, bősz hamis vád
rabszolgaként fellázad.
Kanyarog a bátrak útja.
Egy tisztáson véget ér.
Előbújt a holdunk újra.
Nézd, a hajad hófehér.