Mécs Gábor: Oltáron

Én tudom, hogy nem Te vagy!
Én tudom, nem Te vagy a Társadalom.
Azt is tudom, hogy Ő, Te vagy, nagyon.
Tudom, élek semmibe, s Te is, ha hagyom.
Ha tudom, Te leszek kicsit, és elveszek.
Elveszel Magadban, mit agyadban
ruházni vágyott a sors, vagy ösztön,
Mert teremtettünk, teremtettünk rögtön,
mikor szabadulni a rögtől vágytunk…vágytunk.
Előtted való, igéző idők, ki lenni akarnál.
Hagyjál, s ha mondod, takarnál sebeket.
A TEREMTÉS ELVÉGEZTE DOLGÁT!
Tied legyen, hogy átvedd hatalmát!
Átvedd Angyalom! Csak magadért, s kit szeretsz!
Lehetsz bármi, világgá is mehetsz,
mint tettem én anno, de most szeretsz!
Halnék, ha éppen, de nem vehetsz
sorsot újat, múlhat bármi, csak akarj!
A többit én Istentől megkérem, felejtsd,
mit zsenge élted benned teherré nevelt!
Én áldozom magamat, mert másom sem vagyon,
Szerető, bizalmi életoltárodon!