Vozári Dezső: Érzelmes ének

Bizony nem látlak, mert nehéz ködök takarnak el mint gyászolót a fátyol,
s bőröd jószagával fut egy szél, mely fürgébb, mint minden elektromosság.
Ha ismerném a titkos utakat, mik alabástrom-tornyodhoz vezetnek,
utaznék hozzád lankadatlanul vézna biciklin és görbe tevéken
s vándorolnék csöndes téli mezőkön, követve finom talpad nyomát.

Kutatlak, mert az ólban, mely bezár, megfoghatatlan vagy s elérhetetlen.
Szeretlek, hát kereslek; jól tudom, voltak, kik mint elunt szivart letettek
s most gégéjük égeti a csömör, hiába hűtik borhegyek levével.
Csak az kutat, ki még meg nem talált s ki megtalált így szól majd: mégsem ő az.
    Bár lehetnék vak, ki az utakat, mik hozzád