Szenyán Zoltán: Hasznos holmi
Istent, tudod, akire
teremtőként gondolunk,
kételyek gyötrik,
kételyek, létemnél kapcsolatban
- jól döntött?
- biztosan jól?
mikor pőre lélekkel, ide,
erre a sárgolyóra pottyantott.
Gúnyát, számára, mi se nem cifra,
minőségében is, erősen alatta van többi
művének, csak jóval később adott,
talán, talán ,gondolataiban egyre
hadakozott, kicsit elkalandozott,
kaptam ami jutott, kezdettől
ütött kopott rongyot.
- Könnycseppben fogant élet -
S még így is hasznosnak bizonyul,
pedig amit őriz, az rég nem új,
lehet, az is meglehet,
mégis,
mégis létezik az Úr!
Említett gondolat, amint a lélek,
akitől tódulnak ismeretlen emlékek,
- maga sem új;
velem, mégis a pórba hull.
- Nézd! Ott, ott a mélyvörös
távolban, lassan, szelíden, bealkonyul.