Jagos István Róbert: Ködbe szálltam

Ködbe szálltam.
Tejfehér sóhaj kövezi utam
Éltem végén járva,
az agy új dolgokat kutat.

Veszett angyalok szárnyalását,
Isten dühödt lánc-csörgetését,
hófehér ördög lányos mosolyának
véres cseppenését.
Sziklák porladását,
Kihunyó csillagok megbékélt énekét,
homlok mögött bujkáló
szemérmes felettes ént.

Ködbe szálltam.