Gaál Áron: Kell, hogy szeresd…!
Kell, hogy szeresd a versemet,
úgy szeresd, mint engemet,
mint bennem szerelmedet,
ölelésedben létemet,
mint létemben a lelkedet!
Kell, hogy szeresd a szavaim,
szavaiddal, hogy beborítsd,
szavaid közé szorítsd,
nyelveddel megmámorítsd,
ajkaiddal bátorítsd,
nem baj, ha elkárhozik!
Kell, hogy szeresd a könnyeim,
virágaid megöntözik,
nyakadat körbe gyöngyözik,
bennük a tenger csöppjei,
a Mindenség mély csöndjei!
kell, hogy szeresd a csöndjeim,
benne hallgatnak csöndjeid,
benne alszanak álmaid,
valósulnak meg vágyaid,
ki belőlük görgeti
neked a verset itt, a rím!