Valek Tünde: Események sodrásában a kis ember, aki megáll és szólni mer 2021.01.06.

Egy kiteljesedő hurrikán közepében állok
És ott a Rettenet belsejében, várok, kiáltok
Idilli, napmosolyos csendben, valami nincs rendben
Hányinger környékez, és egyszer csak, a csillár kileng
Petrinja mélye üzen: Budapest, pestisre ügyelj!
Áldassék az embert Teremtő! Ó, áldott Vízkereszt!
Megkapta az ember a választás felelősségét
És a névtelen, oktalan tömeg elsöprő többségét
Mennyivel könnyebb egy zajos buliban kábulatba esni
Oldódni, sodródni, mindig a mást keresni
Dacosan maszkot nem hordani senkivel nem törődve
Türelmetlen másság arctalansága mögé rejtőzve
Hol van már az érték, mi a határtalanra mértéket szab?
Hol van a tisztelet, mely jár elődnek, társnak, utódnak?
Írástudók felelőssége mára megkopott
Lehet minden vásári, csúsztatott, viszonylagos
Isten túlvilági ígéretei helyett jöjjön, most
Hatalom, restség, csalás, kábító, imádott Mammon!
Óh, Arany Borjú! Ebül szerzett jószág, ebül vész el!
De addig pusztul, sok ártatlan, jóhiszemű ember!
Mert hangos a Hitetlen, Reménytelen, Gyűlöletes
Halk szavú, akit éltet a Hit, Remény és Szeretet
Egy nagy vihar kellős közepében, mégis fogadom:
Hitem Istenben, a Hazában, Családomban megtartom
Életem árán is, az utolsó létpillanatig
Mert oly jó élni, magyarul, gondolkodni, s beszélni!
S ha mind ezt, meg nem tarthatom, e Földön élni, nincs okom
Mivé lettél, te nagyreményű emberiség, rázkódj!
Ébredj, térj vissza létedben az igaz emberséghez!
A sokszínűség elfogadásához, dicséretéhez:
1568-ban január 6 és 13
Között zajlott tordai országgyűlés, ahol a világon
Először foglalták törvénybe a lelkiismereti
És vallásszabadságot. Ami azóta hirdeti:
Különbözőségeink ellenére is egyenlők
Vagyunk Teremtőnk színe előtt
Úgy tűnik, ma az ember él a mának, könnyen felejt
Ki régiek hibáiból nem okul, jövőt veszejt.
Ma különbőzni érték, dögös a másság, ez trendi
Ma akár nő is lehetsz, ha mást gondolsz: lehetsz férfi.
A felsőbbrendű, kizárólagos mások bár elfogadnák, megértenék
Az én önazonos másságom nem kevesebb és nem több az övéknél
Pedig én csak önmagam szeretnék maradni
Múltat tisztelve, hibákból okulva, tanulni, tanulni
És dolgozni, jövendőnek biztos alapot adni
Ki a Földön él tudjon boldogulni
És van Barcelonától tizenhét kilométerre
Egy Güell által megálmodott textilmunkás telep
Ahol Gaudi 1908-tól 14-ig
A deformált oszlopok templomának alagsoráig
Jutott a megvalósításban, mely félbemaradt
A megbízó, oly sajnálatos halála miatt
De ez a templom, a Sagrada Família előtt
Hiperbolisztikus megoldásaiban, oly különös
Elefántláb-oszlopai, mind egy szálig egyediek
Könnycseppeket formázó ablakai, más-színesek
Az ember szeme, ahogy az oszlopok között cikázik
Mozog a belső tér, sóhajra, lendülni látszik
És ebben a befejezetlen templomban függ egy kereszt
Az oltár fölött lebeg, szinte észrevehetetlen
Széltében hosszában keskenyül, nyúl a végtelenig
S mutatja, középütt az ember, s kínja, míly parányi!
E nehéz keresztút mindannyiunk előtt lebeg
Választhatunk: karnyi széles utat, vagy felív keskenyet,
Nincs más út, léleknek felfelé, akkor is, ha nem hiszed
Ha e függő keresztre nézek, szárnyal bennem az eszmélet
Adjon az Isten, a bénult embernek új, tiszta elmét
Szemet a látásra, fület a hallásra és Reményt
Kik megmaradunk, az ádáz, gyalázatos harcban
Kezdjünk újra, meg újra mindent, bátran, kitartva
Egy élhetőbb, szerethetőbb, jobb, emberséges világért
Mindannyiunk, és a Föld, szeretetteljes jövőjéért!

Nagy szavak, a bezártság ellen segélykiáltások
Mert a világ egy csapásra, oly nagyon megváltozott
És könyörgöm, vírus-zárta magányomban Istenhez
Alázattal kérlek! Ments meg minket, ments meg!
Hiányzik az érintés, ölelés, arcjáték, mosoly
Távkapcsolatok helyett, jó lenne valós kezet fognom!
Létem egyetlen értelme: hogy nagyon szeressek
Szemedbe nézhessek, magamhoz öleljelek
Szeretve tiszteljem, a Teremtődő, megújuló Természetet,
Benne a türelmes, igyekvő közös célért dolgozó Emberiséget
2021. 01. 06- 25.