Fazekas István: Udvarlás
Meghalnék én érted, ámde
árva lennél nélkülem,
halálom hűs rezgésében
lennél elnémult ütem,
oly folyókhoz vágyakoznál,
hol nincs part és nincs sziget,
hinnéd, habjai lemossák
égő szenvedésidet.
Amerre csak útra kelnél,
kísérne nagy lepkeszárny,
vélnéd, bizonnyal én vagyok,
pedig lenne a Magány.