Fazekas István: Udvarlás

Meghalnék én érted, ámde

árva lennél nélkülem,

halálom hűs rezgésében

lennél elnémult ütem,

oly folyókhoz vágyakoznál,

hol nincs part és nincs sziget,

hinnéd, habjai lemossák

égő szenvedésidet.

Amerre csak útra kelnél,

kísérne nagy lepkeszárny,

vélnéd, bizonnyal én vagyok,

pedig lenne a Magány.