Ernst Ferenc: Hajnalfény

Erdőkben kereslek reggelente,
szavakban búvó, bokros gondolat,
zöldellő ágak múló telembe,
jövőm, (ha van), szebb tavaszt tartogat.

Hajnalban újra vágyakra járunk,
szemünkben üdén, távolfény ragyog,
képzeletrét most megvetett ágyunk,
egygondolat a " benned ÉN " vagyok.

Áradást hoztál száraz mederbe,
halott világba lehelsz életet,
egyenessé vált, minden mi ferde,
egyetlen lettél, mindenek felett.

Vágyakat festünk létburkainkra,
egymásba olvasztunk hült testeket,
elég egy apró, lánglobbantó szikra,
feledett játék : "szeretnemszeret".

Kék ég borul átélt poklainkra,
lélekképeinknek a test keret,
a másiknak leszünk buja titka,
magunkban hordott életékszerek.