Gaál Áron: Szálloda a szerelemhez

és a metró
és a kocsi belseje
és kis címletekben pillanatok
e pillanatban
csíkos inget viselek
és barna cipőt, negyvenketteset
és szalmakalapot

és a megálló
és a peron
a csapóajtó magától bezárul
és csak akkor nyílik ki amikor
az alagút végtelenségébe
száguld tovább a szerelvény
és elhagyja az állomást

és a piactér
és az a ház
    „szeretnék kérem egy hétre egy szobát
    hat napra
    öt napra
    négy napra
    egy napra

    és az ágyra egy pongyolát
    és szeretnék egy lányt a pongyolába
    és egy hátsólépcsőt, hogy más ne lássa
    egy nagyon hajlékony
    egy nagyon kecses
    egy nagyon merész
    egy nagyon ügyes lányt szeretnék”

aki azt mondja:
    „meleg van,
    nagyon meleg van
    fullasztó hőség van
    a levegő se mozdul
    a mai estén”

mire én azt mondom:
    „felhős az ég
    csípnek a legyek
    zivatar készül
    hamarosan esni fog
    felhúzhatom az ablakot
    vagy zavarja talán?”

mutassa meg kérem a szobát
és mutassa meg a lányt aki azt mondja:
    „Ó, visszahozta a fehérneműmet?”
mire én azt mondom:
    „Szeretnék megfürödni Vivien
    kérem készítsen nekem
    egy langyos fürdőt”

mutassa meg kérem a lányt
és mutassa meg a mosolyát
azt a mosolyt amivel azt mondja: „tenger”
azt a mosolyt amivel azt mondja:
    „már látni a földet”
azt a mosolyt amivel azt mondja:
    „mindjárt megérkezünk”.

Párizs