Kannás Alajos: A vándor visszafordul
Előbb a Duna Dévénytől Mohácsig
s a legmagyarabb folyó, a Tisza
apadt le bennem néhány foszló ágig,
s a Lánchídnál meg kellett halnia
az oroszlánnak... Szétesett az ország,
a falvak hamvát belepte a por,
hasadt a lélek, rakódott a korlát,
és lilán jöttek ki a fák alól
barátok s bőr-csont bukott angyalok...
Magam sem hittem el, hogy én vagyok,
ki poklot tükröz s mégis megmaradt.
De lassanként a képlet felderengett :
az őriz tovább, aki útnak enged,
s a földemnek megadtam magamat.