Flórián Tibor: Huszonkét év után
Huszonkét szép ágam vesztettem a viharban hiába,
a levél, ha lehull, gondol-e még a gyökérre, fára?
Huszonkét nyár fordult télbe, huszonkét töprengés tépett,
sok nemzetet láttam lebukni és az emberiséget.
S gyökeremig remeg a rettegő kérdés: miért fájnak
a tengerek, az idegen hegyek, a nyugati tájak?
Miért fáj, hogy tudsz-e még utódaidban magyar lenni?
Az én unokám -- ó, jaj -- már nem Ildikó, hanem Jenny!