Tóth Gyula: világtemető

ritkán járok temetőbe
haragszik föld és ég
éjjel surrog
fülbe a fű
kluttyog a nádas
sír, nyög a hídboltív
s egy magányos kísértet
zavarja álmom
,,vemhes” lányok
viháncolnak
vodkát vedelve
s a terek megtelnek
tápszerért bömbölő
csecsemők hangjával
gyermekanyák
kelletik seggük
s az est egy fülled kupleráj
megtelik zsivajjal
és öklendezik
ha túl mélyen akarják
lenyomni torkán
e régrohadt ideát
pedig elmondása szerint
jól csinálja
úgy szövi a világ
szemfödelét, ahogy illik
hogy senki se lássa
ahol virágnak virága
is pokol felé nyílik
én nem tudom
de jól van-e minden így?
tömeggyilkosnak
vérátömlesztés
siker, címlap, pénz
csak egy laza
hűtlen kezelés
közbe’ szerzés
előny-vetélkedés
közben felvonul
büszkén, őrjöngve
egy más világ
szegény Faludy
Thomas Mann
Kölcsey, Pilinszky
ők ezt akarták?
egymásnak feszül
hajdan erős nemzet
mert ezt akarják
mert gyűlölni érdem
s dörzsöli markát háttérben
a legaljasabb entitás
ördögi manipuláns
ki nem a sátán
de emberi ostobaság
nem, nem csak ő
de a haszonelvű Júdás
s fekete partokat nyaldos
a tajtékzó fehér hullám
dagálykor apad igazán
egy olajszállító tanker
vergődik habján
mely süllyedni vágy
sötéten, szennyesen
hol szerelem rohad
súlyos föld alatt
s a világot eltemetni
kész a leltár
sás, káka, televény
folyó medrében hangicsál
egy tébolyult ár
maholnap mindent elöntve
s csatába áll
a sok törpe
komment huszár
vicsorognak a székek
elvtelen nyelvelve elvet
maholnap minden sírt bevet
egy különös világtemető
néma fellege