Müller Péter Sziámi: Álnok Álmok

a szél csak akkor szél, ha fúj
a nap, ha nem süt, akkor is nap
a ködfelhőkön átdereng
de a zaj mögött csak sejthető a csend

a háborúk közt béke van
a harcosok közt szívszerelmek
míg együtt vagyunk, nincs viszály
civakodnunk csak a váláskor muszáj

aki jóságos
az éjjel fél
és idill lappang az álnokok álmaiban
a gyűlölet meghal
a szeretetért
ami nincs, az van, és nincs, ami van

mosoly nélkül ez csak a szám
ha befogom az orrom, nincsen illat
igaz, hogy akkor bűzt sem érzek
és a leleplezéstől lesz csak szégyenérzet

míg nem tör ki, nem szenvedély
csak szenvelgés, csak egy úri szeszély
a biztonságban nincs veszély (és a)
némasághoz csak az kell, hogy sose beszélj

aki jóságos
az éjjel fél
és idill lappang az álnokok álmaiban
a gyűlölet meghal
a szeretetért
ami nincs, az van, és nincs, ami van

van, hogy nyáron eljön a tél
a kutya gazdájára támad
pukizik a tündér is, hogyha kell
és a végén az ostor mégsem csattan el

az élet nélkül nincs halál
és halál nélkül nem lenne a élet
megvalósul, ami nem való (és ha)
tahó, akkor felrúg a hintaló

aki jóságos
az éjjel fél
és idill lappang az álnokok álmaiban
a gyűlölet meghal
a szeretetért
ami nincs, az van, és nincs, ami van