Fülöp Kálmán: Most is

A csók, amely
az évek
tüske-álmán
volt-éjszakáim
sötétjén kísért.

A szó, amely
a feledés
homályán
ott esedezve
bocsánatot kért.

A mozdulat
feléd nyújtott
csokorban –

arcomra ma is
mosolyt csal
a nyár…

Fűzbarkák
csendjén
találkozásaink
távolából

a közelséged
hozzám ma is
visszajár.