Czipott György: Camera obscura

sem ítélek, sem
akasztok,
vagyok rend s nem
rendtartás szerint.
testvéreim halott költők
és földdelistenes
parasztok.

nicsen múlt
és nincsen jövő,
csak míg elhívatsz
kettő közé.
lettem így hát
számadása
mindnek, mi hazává
felnövő.

lesz, aki van, lesz,
aki volt.
kerék, míg küllői
kitörnek,
úttalan utakra fordul –

szakadást sem tüntet
laza folt;
szép akarat már
csodatett
s otthonul világ
szövedéke…