Szabó Lajos: ébredés-álom-életvonal

felkelsz a kis szobában
most is muszáj
fekszel még egy darabig
és a homályt próbálod
kipislogni a szemedből
hűvös van
nálad mindig az
az ablakon víz csorog
a könyvekig
verseskötetek
és néhány regény
a párkányon
sorban
nem katonásan
csak úgy érkezési sorrendben...
az jut eszedbe
hogy éjszaka álmodtál
és még
meg is riadtál a sötétben
de az volt a legvadabb
az egészben
nem tudtad hol vagy
otthon
egy autóban
ami a-ból b-be tart
vagy valahol máshol
amiről fogalmad sincs
még az is meg van
ahogy próbálsz
megbizonyosodni a holról
szemgödröd
sötétzöld karikáin keresztül
vakságodból
világot csikarva félálomban...
alig egy karnyújtásnyira
az éjjeli lámpa kapcsolója
de az nem opció
mert nem a megváltás szinonimája
és akkor a lebegés megszűnne
elhajolna az álom-sztori
egy teljesen más irányba
rém
erotikus
vagy a rém-erotikus sávba
de már reggel van
palást arcú a plafon feletted
világos
mindegy is
már elmúlt
nincs
az álmok dolga
az
hogy elhagyják a testet...
később
a konyhában
amikor krumplit pucolsz
az ebédhez
érzed
ahogy
a vizes keményítő beszívódik
bőröd pórusain keresztül
egyszerre kényelmetlen
és furcsa...
a kést a deszkán hagyod
a kikészített fűszerek mellett
paprika oregánó stb
a mosogató csak néhány lépés
megvárod amíg a csapból
meleg víz folyik
-ezek csak éhes és jelentéktelen pillanatok-
folyékony szappant csöpögtetsz
a tenyeredbe
és végig nézed
ahogy megtelik vele az életvonalad
majd próbálsz mindent lemosni magadról
mindent...