Ernst Ferenc: Hiánytalan
Minden hiánynak súlya van.
Még annak is, ami súlytalan.
Nincsen sok, s nem létezik kevés.
A hiány olyan... semmi létezés.
Ha volt, de már nem lehet tied,
hiányát érzed, e furcsa semminek,
s ha nem szülte más, csak képzelet,
miért hiányozna, ami nem is lehet.
Belül üvöltenek éhes farkasok,
féligazságban, nem a fél vagyok.
Lesz még, aki hallja, érti csendemet,
s figyel rám, mielőtt élve eltemet.
Kinek kellenek a testmeleg szavak,
kinek a hiányok nem hiányzanak,
kinek az ölelése a legszebb oltalom,
létregényemben, az utolsó oldalon.