Zsebők Csaba: Végtelen tengerből gyöngyöket halászok

Végtelen tengerből
gyöngyöket halászok
Végtelen létünkben
ősgyönyört hajhászok

Bár tudást szomjazok,
stációkat járok
Tudókat faggatok,
látót imitálok

Talán az is vagyok –
rontásokat rontok
Kötéseket oldok,
hamis békét bontok

Átlagtól eltértem,
ősanyagból értem
Lüktetésből lettem,
békét tenni jöttem

Végtelen tengerből
gyöngyöket halászok
Végtelen létünkben
ősgyönyört hajhászok