Vernyik László: Nincs már nekem...
.
Nincsen már nekem Valakim!
A Csend csak faggatja magát...
Nincsen már többé az, akin
éreztem magam illatát!
.
Önterhétől roskadt templom,
egy három hajós hullaház
a lelkem...Visszhangzik, s hallom,
amint harangja meggyaláz!
.
A hívek elmentek régen...
Csak a vén vak kántor maradt!
S egy csombék a harangkötélen!
...Tán arra köthetnéd magad...
.
Óh, Szent Üresség! Nagyuram!
Miért vonít rám vak ebed?
Leülök. Nekem nincs utam.
És mondandóm sincs több neked!
.
Valami borzalmas érzés
hirtelen úgy hullott le ránk...
Egyre nehezebb a légzés,
egyre halkabb a Miatyánk...