Albert Zsolt: Tél után

Ma elkezdhetjük lekaparni a téli réteget,
ami eltakarja, maga alá temetné az utcát.
Maradék sötétség szivárog ujjaink közül.
Engedd, nem baj ha az éjszaka így rövidebb.

Kialvatlan tavasz jön, jégvirágos levegő,
kertkapu az idő, beragadt bogáncs a perc.
Kerítésen varjú, a tél károgó hangjegye,
mi pedig hullámzó mezőkön távolodunk.