Barna T. Attila: Éjszaka az intenzíven
A nővérkék most gyűrött angyalok,
míg röpködnek, arcukra fagy a részvét.
A kórteremben rossz álom dadog.
Az új beteg néma-riadtan néz szét,
míg kúsznak testén tekergő csövek,
s karját szétvetve fekszik a vaságyon,
vetkőztetik a biztos, gyors kezek
e szenvtelenül steril másvilágon.
Kurta szavak, pontos mozdulatok.
Injekció ideges hegye villan.
A folyosón didergő rokonok.
Az orvos ásítást fojt el titokban.
Gépek zihálnak, oxigén sziszeg.
Itt a mentő nagy szirénajajjal.
Hördül a város. Háztetők felett
nyirkos, véres lepedő leng, a hajnal.