Müller Péter Sziámi: Tétova

épp most megyek á-ból bé-be
nehogy bárki számon kérje már
miért maradtam kábán á-ban
miközben engem régen bé-be vár

aki átmegy, az menjen bé is
ha már bent van, hangosan köszön
jobb, ha az ajtót behajtja majd ott
miért állna hosszan, bambán a küszöbön?

micsoda egy buta dolog
hogy te mindig tétovázol!
micsoda egy fura eset
folyton úgy jössz, mintha mennél
se kint, se bent, mint a küszöb
tudsz te beljebb lenni ennél
se kint, se bent, mint a küszöb
tudsz te beljebb lenni ennél

se balkezes, se jobbkezes
nem nagyon vagy semmi teljesen
két balkezes kezesbárány
na, ezért nem jutsz á-ról bé-re sem

á-ról bé-re, ötről hatra sem
rostokolsz csak önmagad mögött
árnyékodba rejtőzködve
láthatatlan és látható között

micsoda egy buta dolog
hogy te mindig tétovázol!
micsoda egy fura eset
folyton úgy jössz, mintha mennél
se kint, se bent, mint a küszöb
tudsz te bátrabb lenni ennél
se kint, se bent, mint a küszöb
tudsz te beljebb lenni ennél

jaj, dehogy nem! hogyne tudnál!
embereld meg, stenkereld magad!
kár, hogy mindig hátbatámad egy
hátulgombolós hátsó gondolat
ne légy már ilyen határozatlan
menj be az ajtón, köszönj jó nagyot!
jó napot, viszlát, itt se voltam
ennyi volt, és máris ott hagyod?!