Schiffter Attila: Balatoni

Örülhetsz titokban vagy a nyílt utca térkövén
(végre-valahára elpatkolt ez a vén, kövér,
kelletlen, szertelen, felnevelhetetlen gyerek)
De megkérlek, engem a Tengerbe temessetek.

Ne rakjatok a föld alá, mikor bevégeztem
- a férgekből untig elegem volt az életben,
és köröttem a gyökerek se tekeregjenek.
Ha elmegyek, engem a Tengerbe temessenek.

Szerelmet bomló szívemen tiszta láng csókoljon,
miután köztetek immár nem lesz itt több dolgom,
és hamvaimból lágy ködöt víz felett hintsetek:
Útra kelni, engem a Tengerbe temessenek,

hogy érinthessem a jachtok feszes, karcsú testét,
lássam a vízpart lámpáit, teliholdas estjét:
Nekem lelkemben élő Menny fényei kellenek.
Hogy elhajózhassak, a Tengerbe temessenek.

Szerető-áramlatok ringathassanak óvón,
örökös törzshelyem legyen a földvári mólón,
hol kicsapó hullámmal sirályt hessegethetek.
Emlékezz rá(m): a "Magyar Tenger"-be temessetek.