Vámos Hang György: Intelmek Attilának

I.
Hé öreg!
-- Megállj!
Tarkódra pille szállt!
Felejtsd már a verset:
rejts krumplit,
töltsd fel a vermet!
Rég volt, s tán igaz se…,
hogy suhanc vagy gyermek…,
nézd, ma húsz fillér se kevés…,
Vagy Te!
S ha nem vagy merész,
ezért vagy azért, ma is Téged vernek!

II.
Rossz gyerek!
-- Hagyod abba tüstént!
Nézd, itt hagylak öntelten, büszkén.
-- Jössz hát?!
-- Mentsed irhád, iszkolj!
Mi mossuk a város mocskát, piszkát:
ne tudd az éj nagy titkát,
ne fröcsögj, ne piszkolj!
-- Rest vagy? Te fogsz zokogni!
Nézz rám! Attilám,
-- meg lehet ezt szokni! --
Tanuld meg magadat másoktól elorozni!

III.
Nézze Attila!
A többségnek nagy a kínja:
-- fog csikorgat, de bírja!
A gondok
tűnnek!
S oly bolondok:
ünnep
egy-egy Lilla, Kinga, Flóra.
Ölelésre, csókra…
-- Csak Ön tehet róla!
Magát ne üsse,
ne bújjon versbe űzve!
-- Hagyja abba!
Lehetne Ön is hangya,
cipelhetne rönköt!
S nem itt süvöltene,
mint akit Istene
vagy a vonat ledöntött!

IV.
Légy merész:
szerényebb!
A felébredés, a kevés
lásd: több lesz!
Néma szádtól csak a világ könnyebb,
szegényebb.
Mi gondod véle, hidd meg:
így is, úgy is kiterítnek!

V.
Ne feküdj a sínre!
-- Hess,
            hess!
                    Hess pille!