Szenyán Zoltán: Szolga

teszem, mert...
teszem, mert ütnek,
teszem, mert követelik,
teszem, mert félek, félek tőlük,
azt ordítják... ,örüljek,
örüljek, ha tűrnek,
amíg megtűrnek...
teszem dolgom,
szolgaként dolgozom,
szolgaként gondolkozom,
vagyonuk minden vagyonom,
minden boldog pillanatom,
átkozom a nappalt,
átkozom az éjjelt,
átkozom...
szabadság láncra verten,
ágy mellett hever vérben,
lázas verejtékben,
mocsokban,
félholtan,
mint disznó az ólban...
hajnal jött - ismét hajbókoltam,
hajnal jött - ismét szolga voltam,
ha szóltak,“boldogan” futottam,
ha szóltak, néha mosolyogtam,
utóbbit parancsba kaptam,
hát parancsra hazudtam,
hazudtam
hazudtam...
szolga... Te voltál
én... én az úr.